KÉZSEBÉSZET
Nyeregízületi kopás
A nyeregízületi vagy orvosi nevén I-es carpometacarpalis ízület (CMC I.) arthrózisa, kopásos megbetegedése az egyik leggyakoribb kézbetegség, mely elsősorban a közép- vagy időskorú nőket érinti, általában két oldali, döntően azonban a domináns ízület panaszosabb.
OKOK
Az okok között első helyen a túlterhelés áll. Ennek anatómiai háttere az, hogy nyeregízület a kéz kulcsfontosságú ízülete a fogás szempontjából, biztosítja a hüvelykujj szembefordítását a többi ujjal ill. a tenyérrel, valamint a hüvelykujj terpesztése és zárása is ebben az ízületben megy végbe. Ez a kezünk legmozgékonyabb és a legtöbbet használt ízülete is. Terhelés szempontjából a csípőízülethez hasonlítható, ennek megfelelően az ízületi porcfelszín kopása is előbb jelentkezik ezen a területen, mint az ujjak többi kisízületében.
PANASZOK
A panaszok jellegzetesek. Kezdetben időszakosan, terhelésre, fogásra jelentkező fájdalmak vannak az ízület tájékán, melyek a hüvelykujj felé vagy a csukló felé kisugározhatnak. Direkt nyomásérzékenység is tapasztalható az ízületre rányomva, esetenként kis duzzanat is látható ugyanitt. Ekkor még a rtg-felvételen nem feltétlenül látható elváltozás.
A betegség előrehaladtával a fájdalom állandósul, már nyugalomban is jelentkezhet, a kéz fogóereje és szorítóereje is gyengül, a beteg már egy üdítős kupakot sem tud lecsavarni ill. a lakáskulcsot sem tudja elforgatni a zárban.
A hüvelykujjon ill. a hüvelykujjsugárban jellegzetes deformitás jelentkezik, mivel az alapízület kopásával instabillá is válik az ízület, következményesen pedig felbomlik az ujj feszítő- és hajlító, valamint távolító- és közelítő inainak az egyensúlya. Ebben a stádiumban már különböző súlyosságú radiológiai tünetek is láthatóak.
A betegség érdekessége, hogy nem mindig van összefüggés a radiológiai kép és a beteg panaszai között, azaz nem egyszer látunk a rtg-felvételen nagyon súlyos ízületi kopást és deformitást, azonban a betegnek alig vagy egyáltalán nincs fájdalma, a fogáskészsége is jó, csak azért keres fel minket, mert „csúnyának” találja a deformált kezét.
KEZELÉS
Kezelése a panaszoktól függően döntően konzervatív, mégpedig azért, mert az eddig ismert műtéti eljárások egyike sem tudja visszaadni teljes mértékben a kéz fogóerejét, ezért mielőtt műtétre szánnánk a betegünket, mindent meg kell próbálnunk annak elkerülésére.
Természetesen, minden beteg esete más, azonban az esztétika soha nem lehet elsődleges szempont a funkcióval szemben. „Nem a röntgent, hanem a beteget operáljuk.”
A konzervatív kezeléshez felhasználjuk szinte az összes, nem műtéti, klasszikus és modern eljárást egyaránt, a nyugalomba helyezéstől kezdve a helyi gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító kezeléseken keresztül az ízületbe adott injekciókig. A gyógytorna, fizikotherápia, tapeing-rögzítés, egyénre adaptálható nyeregízületi rögzítők szintén a fegyvertárhoz tartoznak.
Az összes eljárás a gyulladáscsökkentést, fájdalomcsillapítást, ezáltal a kézhasználat javítását célozza. A nagy erejű lökéshullám-, a pulzáló mágnesterápia a mikrokeringés fokozásával, a szteroid vagy hyaluron injekció az ízületi folyadékmennyiség csökkentésével ill. az utóbbi a még élő, de funkciójában már károsodott ízületi porc regenerációjával segíti az ízület használhatóvá tételét.
MŰTÉT
Amennyiben mégis a műtét mellett döntünk, gyakorlatunkban két eljárás vált be, ezeket alkalmazzák nyugat-európai kézsebészeti centrumokban is.
Mindkét eljárás lényege, hogy a nyeregízületet alkotó ún. trapézcsontot részben vagy teljesen eltávolítjuk, ezáltal megszüntetjük az ízületi felszínt, orvosi nyelven ezt hívjuk rezekciós arthroplasztikának.
Az ízület stabilitását, a hüvelykujj „rövidülését” az egyik műtét esetén ún. ínátfűzéses-felfüggesztéses plasztikával védjük ki, ezzel mintegy duplájára nő a műtéti idő, ill. a gyógyulási idő pedig az íngyógyulás miatt háromszorosára. Ez azt jelenti, hogy a műtét után a beteg 3 és fél 4 hétig hüvelykujj-alkar gipszrögzítést visel, majd a gipszlevétel után újabb 3-4 hét gyógytorna következik. A teljes gyógyulás három hónap.
Ha csak a trapézcsontot távolítjuk el- megszűntetve ezzel a fájdalomforrást- és kitakarítjuk az ízületet, akkor a sebgyógyulási idő 2 hét és még 2-4 hét gyógytorna után a kéz ismét terhelhetővé válik. Ez abban az esetben jó választás, ha nincs különösebb instabilitás az ízületben.
Természetesen, számos protézist is találunk a piacon, azonban egyelőre egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, gyakoriak a korai kilazulások, a műtét utáni fájdalomszindrómák, azonban ennek ellenére megvan ezeknek is a helye -gondos mérlegelés után- a terápiás sorban.